Sosem voltam az a tÃpus, aki túlságosan kedvelte volna az iskolákat, mint intézményeket, ahol az embertÅ‘l túl sok évet rabolnak el. A fÅ‘suli levelezÅ‘ tagozaton nem hatott rám túlságosan (bár pl. F. Tóth Benedek kartárssal ott volt szerencsém megismerkedni, mint újságÃrás tanárommal), a gimit (volt Kaffka Margit, mostanság Szent Margit) hihetetlen utáltam, senki se […]
Sosem voltam az a típus, aki túlságosan kedvelte volna az iskolákat, mint intézményeket, ahol az embertől túl sok évet rabolnak el. A fősuli levelező tagozaton nem hatott rám túlságosan (bár pl. F. Tóth Benedek kartárssal ott volt szerencsém megismerkedni, mint újságírás tanárommal), a gimit (volt Kaffka Margit, mostanság Szent Margit) hihetetlen utáltam, senki se […]
Nincs kivonat, mert ez egy privát bejegyzés.
Elért persze engem is az Å‘sz - a blogkiÃrásokban (Annatar felÅ‘l) mindenképpen, de ahogy kinézek az ablakon, a kellemetlen oldala is: esik és fúj, csontrepesztÅ‘en éles a szél, és olyan hideg az esÅ‘, mintha folyékony ólomcseppek hullanának a magasból.
Ezzel együtt nekem az Å‘sz a föld illatát jelenti, a vizes, ázott illatot, amelyben természetesen ott van a rothadás édes szaga is, de ezzel együtt az egész természeté, a gyökerek, kérgek, fák terhe. Aztán jelenti a hajnali ködöt, amelybÅ‘l csupán a háztetÅ‘k lógnak ki, vagy a domboldalon a magasabb fák. MezÅ‘n a facsoportok megragadják és magukhoz húzzák a páracsomókat vagy ha nincsenek fák, akkor elvétve páraszálak, mint hófehér szalagok lebegnek a föld felett. És csak végül jelenik meg elÅ‘ttem a lombkoronák pasztell sokszÃnűsége, amely az ernyedt délutáni fényben pompázik a legszebben.
Elért persze engem is az ősz - a blogkiírásokban (Annatar felől) mindenképpen, de ahogy kinézek az ablakon, a kellemetlen oldala is: esik és fúj, csontrepesztően éles a szél, és olyan hideg az eső, mintha folyékony ólomcseppek hullanának a magasból.
Ezzel együtt nekem az ősz a föld illatát jelenti, a vizes, ázott illatot, amelyben természetesen ott van a rothadás illata is, de ezzel együtt az egész természeté, a gyökerek, kérgek, fák terhe. Aztán jelenti a hajnali ködöt, amelyből csak a háztetők lógnak ki, vagy a domboldalon a magasabb fák. Mezőn a facsoportok megragadják és magukhoz húzzák a páracsomókat vagy ha nincsenek fák, akkor elvétve páraszálak, mint hófehér szalagok lebegnek a föld felett. És csak végül a sokszínűség, amely az ernyedt délutáni fényben pompázik a legszebben.
Hadiösvény a talajvíztől nedves árokba vetődött, ezáltal ruháját tetőtől talpig sár borította be. Nem tudhatta biztosan, hogy az első lövése célba talált-e. Most ismét célzott a Vadmacskával, és tüzelt. Az előbb ugrás közben bocsájtotta útjára a golyót, de most stabilan hasalt a földön, így adta le a lövést. Bal könyökét egy gödröcskében helyezte el, ezzel […]
Nitától kaptam a felkérést, valami olyasmi a feladat, hogy Ãrjuk le, mi jut az eszünkbe az Å‘szrÅ‘l. Jókor, lassan már a télrÅ‘l kellene; a magam részérÅ‘l az Å‘szt mint évszakot rettenetesen utálom, a legjobban mind közül, nem is szÃvesen gondolok rá.
Nekem az Å‘szrÅ‘l kedvenc humoristám, Åsz Ferenc jut az eszembe, akirÅ‘l manapság mintha megfeledkeztek volna, […]
Nitától kaptam a felkérést, valami olyasmi a feladat, hogy írjuk le, mi jut az eszünkbe az őszről. Jókor, lassan már a télről kellene; a magam részéről az őszt mint évszakot rettenetesen utálom, a legjobban mind közül, nem is szívesen gondolok rá.
Nekem az őszről kedvenc humoristám, Ősz Ferenc jut az eszembe, akiről manapság mintha megfeledkeztek volna, […]
Korlátozott lehetőségeimhez képest igyekszem jó sok helyen megjelenni, és miközben mindenkit erre buzdítok, a lelkem mélyén elégedetlenséget szül a régmúlt sci-fi rendezvényein való merengés, ám szombaton először éreztem igazán úgy, hogy lehet még valami a sf-közösségi életből. Ezt a lendületet, ha folytatjuk, talán még Szabó Sanyi listáján is pipát tehetünk a közösségi élet mellé. Egy […]
Ha meg kellene húznom a hétvége mérlegét, akkor most kivételesen a pozitÃv oldal lenne elÅ‘nyben. Az eddigi találkozókkal szemben most jóval kisebb szerepet vállaltam (megfogadtam, hogy soha többé az egészet), Ãgy aztán kisebb teher kisebb idegeskedést jelentett – maradt idÅ‘m lazÃtani, s még arra is, hogy a tiszteletvendégekkel vacsorázzak. (Lehet, hogy meglepÅ‘, de Chase Mastersonnal anno csak a búcsúvacsorán találkoztam, Patrick Stewarttal pedig egy közös képem sincs – ennyit a szerencsés szervezÅ‘krÅ‘l.)
Ezzel együtt ezerrel Ãrtam pénteken a szingli csajokról szóló forgatókönyvet, amikor át kellett váltanom programszervezésre. Egyik pillanatban még a számÃtógép felett, a másikban barátságos vacsora a Mongol Étteremben, ahol a kellemes baráti társaságban, ámde kint a novemberi szél hűsÃtette kertben olyan lelazÃtás következett, hogy a helyszÃn berendezését már inkább hátráltattam, mint segÃtettem.
A szombat kaotikusan indult, de hagytam, hadd idegeskedjen Jun, ez is üdÃtÅ‘ változatosság volt a korábbi rendezvényekhez képest. Aztán csodálatos módon minden helyrerázódott (ehhez persze kellett nagyon sok […]