Archive for the ‘Valóság’ Category

Emlékek

Tuesday, May 6th, 2008

Túl vagyok az első huszonnégy órán. Amikor tegnap este meghallottam a hírt, még semmi nem volt biztos. Túl vagyok a reménykedésen, ideges telefonhívásokon - Judit, Gyuszi, vedd fel, és ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak… -, túl a hitetlenségen, amikor a Bács-Kiskun megyei rendőrök megerősítették a halálhírt, aztán túl a tagadáson, ...

…………………

Monday, May 5th, 2008

Ilyet nem érdemel senki. Nem érdemelnek meg a rokonok, a barátok, az érintettek. Senki. A kurva életbe, ilyen egyszerűen nincs, nem úgy történnek a dolgok, hogy reggel még beszélünk, aztán este meg jön a hír, hogy akivel beszéltél, az halott, ez nem járja, ezt nem szabadna engedni, az élet úgy ...

Bizarrisztán - és tényleg

Sunday, April 20th, 2008

Nézem a Naplót, a téma a miniszterelnököt ért támadások. Nyilatkozik a fidesz-szóvivő, szijjártó péter, és nem azt mondja, hogy elitéljük a támadásokat, hanem szerinte ezek a támadások a megtámadott érdekeit szolgálják. Mintha bizony ebben a békés, miniszterelnökét szerető országban elképzelhetetlen lenne egy ilyen támadás. Mennyire bizarr ez a világ?! Azon töprengek, ...

Fel, fel Kínába!

Friday, April 18th, 2008

Most néztem végig a 24 hatodik évadát, amelyben nyüzsögnek a kínaiak, na jó, nem végig, de a végén elég nagy a szerepük. Többször is elhangzik az utolsó részben, hogy Kína a jövő, és valljuk be, ebben van valami. Hatalmas potenciál szunnyad abban az országban. A baj csupán az, hogy nem egyedül ...

Néha nagyon ütnék…

Monday, April 14th, 2008

Tamást holnap kórházba visszük, és megoperálják. Nyugalom – mondanám –, semmi komoly, csak egy orrmandula-műtét és két fülfelszúrás. Altatásban. Egy estét bent tölt és jöhet haza. De még sem tudom mondani, mert szülő vagyok. Szülő vagyok, akinek a szíve a torkába ugrik, amikor meglátja a fiát kórházi zöldben, és ott ...

Megborotválkoztam és kész

Monday, April 14th, 2008

Ma megborotválkoztam. Normális esetben ez nem olyan nagy szó, általában naponta megteszem, azonban mára már igencsak hasonlítottam a jicsinyi rablóhoz, ahhoz a bizonyos hírhedt és hírhedett Rumcájszhoz. Az elmúlt napokban ugyanis a szakállam csak nőtt és nőtt és nőtt… Tudniillik A beavatás szertartása regény nyolcszázezredik határidején csúsztam át. Ezen határidők némelyikét a ...

Gólyák az égen

Thursday, April 10th, 2008

Tegnap elsuhant fölöttem az idei év első gólyája. Nem magasan, talán hat-nyolc méterre, kitárt szárnnyal, a csőrében egy gallyal. Első pillanatban meghökkentem, érdekes élmény, amikor egy hatalmas madár ennyire közel van, aztán láttam, hogy egy régi üzemi kémény tetejére száll le, és egy félig kész fészekhez hozzáilleszti a gallyát. Először az ...

Búcsú a Nokiától

Friday, April 4th, 2008

Azért a Nokia még utoljára megszívatott. Hosszú évek során kikristályosodott, hogy mi ketten nem illünk össze, mert legalábbis nem bírom a használhatatlan, ócska, idegesítő telefonokat, és a Nokia az ilyen. Nos, miután az utolsó Nokiám tönkrement öt napos használat után, és elvittem becserélni (a típushibára persze a gyártó nem vállalt ...

Kutyagumi

Thursday, April 3rd, 2008

A kutyagumi a városi lét egyik legidegesítőbb eleme. Sajnos kis hazánkban a kutyatulajdonosok nincsenek annyira kulturáltak, hogy papírzacskóba gyűjtenék kedvenceik potyadékát, mint azt nem egy német városban, kisvárosban láttam. És a város sincs olyan gazdag, hogy megengedje magának azt, ami nizzai utazásom során tapasztaltam: tudniillik kora hajnalban nagy nyomású locsolókocsikkal ...

Nem esett le a kanál a tévéről

Sunday, March 30th, 2008

Nézem a magyart enyhén törő Uri Gellert, és csodálkozom, hogy egyáltalán még emlékszik valamire annak az országnak a nyelvéből, amely a kommunista racionalitás jegyében tagadta, hogy ő igazi parafenomén lenne (miközben a szovjet-oroszok állítólag még a sakkozók mellett is parafenoméneket alkalmaztak, hogy megzavarják az ellenfél gondolatait). Azon viszont nem csodálkozom, ...